Samurairól Vitarára váltottunk. Olcsó volt, megvettük.

Már a vásárlásnál láttuk, hogy vannak bajok, de legroszabb rémálmainkban sem gondoltuk, hogy mekkora fába vágtuk a fejszénket. Látszott, hogy itt-ott volt javítva a kocsi, de olyan dolgok jöttek elő, hogy sírtunk. A korábbi javítások gyakorlatilag abból álltak, hogy felpöttyölték a lemezt 4-5 ponttal, alatta meg kikenték sikával. Aztán leküldték rücsivel. Ez szépen eltakarta a valóságot. Jóvanaz, bazzeg...

Egy szó, mint száz szabadidejükben nekiálltak a srácok és elkezdték lakatolni. Én meg szurkoltam nekik, meg kibickedtem. :D Az első napok kínkeservesen mentek, mert egymás után jöttek elő a nagyobbnál nagyobb bajok. A tulaj fejében többször is megfordult, hogy el kellene bontani a kocsit, de mivel Vitaráról van szó ez nem lett volna túl jó ötlet, legalábbis ha az anyagiakat nézzük. Szerencsére sikerült lebeszélni őt a hülyeségről és sok-sok kisebb-nagyobb megingás után mindig oda tudtak állni az autó mellé és folytatták a melót.

Az első - kínkeserves - hetek után, amikor már építeni kellett az autót, jobban haladt a munka és volt látszatja is, hála Istennek.

Szerencsére a 3 ajtós Vitarához egyelőre lehet kapni karosszéria elemeket a Bárdinál, Unixnál (sárvédő, sárvédő javító elem, küszöbök stb), ugyanakkor az 5 ajtós kivitel sokak bánatára felejtős.

A legnagyobb problémát az okozta, hogy az autó a hátsó hídtól hátrafelé gyakorlatilag teljesen el volt rohadva. Konkrétan újra kellett építeni az alváz ezen részét is! Ez a rutinos Vitarásoknak nyilván nem újdonság.

De voltak gondok a bódét tartó bakokkal és az egyéb tipikusnak mondható helyekkel is.

A fellelt állapotot és a belerakott munkaórákat figyelembe véve nem írígykedem, sajnos nálam is hasonló állapotok lehetnek a rücsi alatt. Jövőre állhatok neki én is... majd dokumentálok akkor is. )

Röviden ennyi, jöhet a füller meg a fényezés. Hurrá!